Az értékelési technikák közül a diszkontált pénzáramszámításon alapuló módszer (DCF módszer) nyújtja a legmegbízhatóbb eredményt. Ennek lényege, hogy a vállalat korábbi teljesítményéből kiindulva előre jelezzük a finanszírozókhoz - tulajdonosokhoz és hitelezőkhöz - folyó pénzáramokat. A vállalkozás és a finanszírozói között kétirányú a pénzmozgás: a vállalat hitel felvételénél vagy a saját tőke emelésekor pénzt szív el, hitel törlesztésénél, osztalékfizetéskor és a saját tőke leszállításakor pedig pénzt bocsát ki magából. Egy vállalat értékét ezeknek az ellentétes pénzáramoknak a különbözete vagy egyenlege alapján lehet megbecsülni. Ez a különbözet a vállalat által termelt nettó pénzáram, amely az egész működésének értelmet ad.

A jövőbeli pénzáramok előre jelzését a múltbeli teljesítmény alapos, legalább tíz évre visszatekintő vizsgálata előzi meg. A céginformációs szolgálat honlapján nyilvánosan elérhetők a hazai vállalkozások éves beszámolói. Az értékelési folyamat ezek adataira épül. Ha az értékelés megrendelőjének részletesebb információi vannak a vállalat múltbeli teljesítményéről vagy a jövőre vonatkozó terveiről, stratégiáiról, akkor ezeket elküldheti, hogy pontosabbá tegye a becslést.

A vállalat teljesítményének előre jelzésénél a jövőt két időszakra bontjuk. Az első az explicit időszak - ez a következő 10-15 évet fedi le. A második a maradványidőszak, amely a későbbi éveket foglalja magába. Az explicit időszak minden egyes évére összeállítjuk a vállalat mérlegeit és eredménykimutatásait, ahogy azok feltehetően ki fognak majd nézni. A pénzáramokat ezek segítségével számítjuk. A maradványidőszak viszont olyan messze van a jövőben, hogy a bizonytalanság miatt ott nincs értelme részletes számviteli kimutatásokat készíteni. Helyette egy örökjáradék-képlettel becsüljük meg a pénzáramainak összértékét, a maradványértéket. A vállalat teljes értékét az explicit és a maradványidőszaki pénzáramok összegéből számoljuk.

Az értékelés során elkülönítjük a vállalkozás működő tőkéjét a nem működési eszközeitől. Utóbbiakhoz tartoznak a befektetett pénzügyi eszközök és az értékpapírok. Ezeknek a hozama legtöbbször független attól, hogy a vállalat milyen hatékonyan végzi a tevékenységét. A működő tőke - gépek, berendezések, a termelés során használt ingatlanok, készletek, áruk stb. - hozamát viszont a vállalkozás teljesítménye alakítja.

Az értékelés része a tőkeszerkezet előre jelzése is. A tőkeszerkezet azt mutatja, hogy a vállalatot milyen arányban finanszírozzák a tulajdonosok és a hitelezők, vagyis hogy mennyire eladósodott. A vállalat teljes értéke két részre oszlik (ha van adóssága): tulajdonosi és hitelezői értékre. Egy eladósodott vállalat jövőbeli pénzáramainak számottevő része a hitelezőkhöz fog kerülni, tőketörlesztés és kamat formájában. Egy ilyen cég többet ér a hitelezőknek, de cserébe kevesebb pénzt termel, és kevesebbet is ér a tulajdonosainak.

Fontos lépés a tőkeköltség meghatározása is, amely a diszkontálás előfeltétele. A tőkeköltség a vállalat tulajdonosainak és hitelezőinek átlagos hozamelvárása. Elvárhatják például, hogy a vállalatba fektetett tőkéjük évente 10%-ot kamatozzon. Mindenkinek lehetősége van arra, hogy államkötvényt vegyen. Ez gyakorlatilag kockázatmentes választás. Egy vállalatba fektetni a pénzünket ehhez képest több kockázattal jár. Ezt pedig csak akkor érdemes elfogadnunk, ha az államkötvényénél magasabb hozamra számíthatunk. Ha nagyobb a kockázat, akkor nagyobb az elvárt hozam. Ez az összefüggés a tulajdonosok és a hitelezők hozamelvárásaira is érvényes. A tulajdonosok több kockázatot vállalnak, mert csak a hitelezők kifizetése után, maradékelv szerint részesednek a vállalat pénzáramából. Ezért magasabb hozamot is várnak el. Az értékelés során a hozamelvárásokat az államkötvények kamatlába, a hazai tőkepiaci kockázati prémium, a vállalati hitelek kamatlába és az adott vállalat eladósodottsága alapján lehet kiszámolni. A vállalat teljes tőkeköltsége a tulajdonosi és a hitelezői hozamelvárás súlyozott átlaga.

Ha kiszámítottuk a tőkeköltséget, akkor lediszkontálhatjuk a jövőbeli pénzáramokat. Ez azt jelenti, hogy a kamatos kamat számításának módszerével meghatározzuk a pénzáramok mai értékét. Erre azért van szükség, mert - például - nem mindegy, hogy ma, vagy öt vagy tíz év múlva kapunk 5000 forintot. Minél későbbi a pénzáram, annál kevesebbet ér. Nemcsak a várható infláció, hanem főleg az elmaradt hozam miatt. Ezért a vállalat értékét úgy kapjuk meg, hogy a tőkeköltséggel lediszkontáljuk a jövőben várható pénzáramait.

A vállalatértékelés amerikai szakértői szerint egy jó becslés legfeljebb 15%-ot téved. Az értékelés olyan sok tényezőtől függ, és olyan sok bizonytalanságnak van kitéve, hogy ennél nagyobb pontosságot a legjobb szakemberek sem ígérhetnek. Ez a plusz/mínusz 15% egy alkusáv gyanánt is felfogható, amelyen belül az eladó és a vevő a saját megítélése szerint megegyezhet az árban. Így elkerülhető, hogy ésszerűtlenül alacsony áron adjunk el, vagy magas áron vegyünk meg egy vállalkozást.

A vállalatértékelési szolgáltatásokról itt olvashat.